1921: Magyarok maradtunk! - 10. Háború a plakátokon. A propaganda
Folytatódik az 1921. évi soproni népszavazás 90. évfordulója alkalmából indított cikksorozat, amelyben dr. Tóth Imre, soproni történész foglalja össze, hogyan jutott el a térség lakossága 1921. december 14 reggeléig, amikor kezébe foghatta két ország nevét három nyelven tartalmazó cédulákat, hogy közülük az egyiket eltépje, a másikat borítékba zárja és az urnába dobja.
10. Háború a plakátokon. A propaganda
A felkelő alakulatok és a diplomácia csatározásait követően újabb háború szólította mundérba a nyugat-magyarországi kérdésben érdekelteket. Miközben ugyanis megkezdődtek az előkészületek a szavazási procedúra lebonyolítására, kiélezett propagandaküzdelem indult a velencei kompromisszum lényegét illetően aligha tájékozott osztrák és magyar szervezetek, a sajtó emberei és helyi, valamint országos politikai szereplők között. Ennek során tudatos félrevezetésekben, manipulációkban és a jövőre vonatkozó helytelen kalkulációkban egyáltalán nem volt hiány. Ausztria illetékeseit leginkább a magyarok „birtokon belülisége” nyugtalanította. Sikertelenül követelték, hogy a helyi rendfenntartó erőket osztrákokkal is kiegészítsék. Széltében elterjedt az a – nem alaptalan – félelem, hogy a magyarok presszió alá helyezik a szavazópolgárokat, vagy valamilyen módon megtudják: ki mely országra szavazott.Utóbbiak az elkövetkező időben számíthattak retorziókra.
Hasonló aggodalommal töltötte el az osztrákokat a magyar hatóságoknak az előkészítésben vitt szerepe. Manipulációktól lehetett tartani a szavazóívek összeállítása során. A két fél propagandafelelősei lázasan próbálták eltántorítani a lakosságot a riválistól. A magyar aktivisták az Ausztriát fenyegető kommunista veszélyre hivatkoztak, az osztrákok ezzel egyidejűleg a magyar nacionalizmus rémével ijesztegették a népszavazási terület német és horvát lakosságát. Kölcsönösen fenyegettek azokkal a gazdasági bajokkal, melyek a másik országban feneketlen mélységbe rántották volna az átszavazókat. A terület településeit plakátok százai és röplapok ezrei árasztották el.
Az agitáció során magyar oldalon különös lelkesedés hatotta át a Selmecbányáról Sopronba költöztetett főiskola hallgatóit, míg osztrák részről az Oedenburger Heimatdienst szervezetének hangulatformálói kamatoztatták a Karintiában 1920. október 10-én megtartott népszavazás tapasztalatait. A népszavazási területen élő németek állásfoglalásának kialakításában szerepet játszottak a nemzetiségi státusférfiak nyilatkozatai is. A nagy tekintélynek örvendő Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere (germanisztika professzor, 1900-1902-ig a soproni állami főreáliskola tanára), illetve a térségben különösen ismert Zsombor Géza államtitkár, a nyugat-magyarországi német autonóm terület volt kormánybiztosa egyaránt Magyarország mellett érvelt. Bleyer a térség átcsatolását eredendően ellenezte amiatt, hogy egy jelentős számú nemzetiségi csoport leválásával a magyarországi németséget érzékeny számbeli veszteség érné. Ez által nehezebbé válna a népcsoport érdekeinek érvényesítése, és a hazai németség jobban kitenné magát az asszimilációnak. Nagyon kétséges azonban, hogy ezzel az érveléssel rá lehetett-e venni a németséget, hogy politikai harakirit kövessen el saját magán. Bleyer azt is bizonygatta, hogy Bécs lakossága sáska módjára veti majd rá magát a vidék élelmiszertartalékaira, ami éhínséget hoz Burgenland lakosságára. Ha ebben volt is igazság, alapvetően hamis volt az az okfejtése, hogy más osztrák tartományok, amelyek szélesebb autonómiával rendelkeznek, jobban képesek elreteszelni magukat a fővárostól, és csak annyi élelmiszerről mondanak le, amely nem fenyegeti saját ellátásukat. Bleyer fellépését ugyanakkor etnikai szempontból kérdésessé teszi, hogy agitációját német nemzeti körök és a hazai német nemzetiség képviselői is vegyes érzésekkel figyelték.
Az 1923 után vitathatatlanul a magyarországi németek egyik vezető egyéniségévé lett politikust 1920–21-ben a magyar kormányzat az itteni propagandaháború „trójai falovaként” használta szándékainak hitelesítésére, a német ajkú lakosság meggyőzésére. A hajdani görögök győzelmét segítő isteni sugallat ezúttal a kormányzattól érkezett, de a soproniak és a környéken élők saját tapasztalatuk, körülményeik, élethelyzetük, erkölcsi érzékük, jogos vagy megalapozatlan félelmeik és ilyen-olyan kényszerek alapján készültek dönteni december közepén.
***
Dr. Tóth Imre
Forrás: Helyi Téma
Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001
***
1921: ,Magyarok maradtunk!' - 1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén
1921: 'Magyarok maradtunk!' - 2. Egy birodalom vége. Kell-e Európának Ausztria-Magyarország?
1921: 'Magyarok maradtunk!' - 3. Ausztria születése. Mi szükséges az önálló élethez?
1921: 'Magyarok maradtunk!' - 4. Nyugat-Magyarország és a német és szláv egység. Miért kap egyik vesztes a másiktól?
1921: 'Magyarok maradtunk!' - 5. A név kötelez. Új osztrák tartomány, na de hogyan hívják…?
1921: 'Magyarok maradtunk!' - 6. Mit tehet a magyar kormány? A „vissza Sopront” elv feltűnése
1921: Magyarok maradtunk! - 7. Spontán (?) felkelés a határon
1921: Magyarok maradtunk! - 8. Nép-felség. Egy elpuskázott trónszerzés és a soproni népszavazás
1921: Magyarok maradtunk! -9. A nép szavaz. A nép dönt?