|

1921: Magyarok maradtunk! - 13. Aznap. 1921. december 14.

Aznap. 1921. december 14.

1921. december 14-én rendkívül fagyos, hideg napra virradt Sopron lakossága. A Széchenyi téri óra még reggel is 12 órát mutatott, mert mutatói a hideg éjszakában egymáshoz fagytak. Elterjedt a hír, hogy az osztrák küldöttség távozni készül a városból, mivel az antant nem volt hajlandó eleget tenni kérésüknek és nem halasztotta el a szavazást. Éjféltájban elnéptelenedtek az utcák, csak a sarkokon posztolt néhány A.F.I. (Anglia, Franciaország, Itália) feliratú karszalagos rendőr. Reggel annál többen lepték el a város utcáit. Megteltek a templomok, ahol könyörgéseket tartottak Magyarországért és régi egyházi énekek mellett a himnuszt is elénekelték. Az üzletek, hivatalok zárva tartottak, teljes munkaszünet volt. Nagy volt viszont a forgalom a kávéházakban, vendéglőkben és a Kaszinóban. A vendéglőkben a kihirdetett szesztilalom miatt alkoholt nem szolgáltak ki. A helyieken kívül számtalan idegent, tudósítót és érdeklődőt lehetett látni. A szavazók kisebb csoportokban álldogáltak a kijelölt épületek előtt. Az antant katonák meghatározott időközönként négy-őt fős csoportokat engedtek be a szavazni.

A Képezde utcai szavazóhelység első látogatója – stílszerűen – Thurner Mihály a város első embere volt, aki rögtön a nyitás után kívánt élni szavazati jogával. Az épület előtt már lelkes éljenző tömeg fogadta és utat engedett az érkező polgármesternek. Más körzetekben a női szavazók voltak a lelkesebbek, így például Császár Mária vármegyei gépírónő és Kovács Lídia, az alispán házvezetőnője. Sopron nemzetgyűlési képviselője, Klebelsberg Kunó délelőtt fél tizenegykor jelent meg az Ősz utcai szavazóbizottság előtt, hogy leadja szavazatát. Délután háromnegyed egy óra tájban az Orsolya rendház emeletén berendezett szavazó helyiségébe felvezető csigalépcső a szavazásra várók súlya alatt leszakadt. A szerencsétlenség helyszínén azonnal megjelentek a mentősök, akik az ott szolgálatot teljesítő rendőrök és néhány szolgálatkész szavazó polgár segítségével nyomban megkezdték a mentési munkálatokat. Ennek során három sérültet szállítottak kórházba. Papp zárdagondnok egyébként már reggel figyelmeztette az antant megfigyelőket, hogy a rossz állapotú lépcső valószínűleg nem bírja el a nagy tömeget. Néhány perccel a baleset után megjelent a helyszínen a Sopronban tartózkodó Klebelsberg belügyminiszter is, aki este hat óra tíz perckor utazott csak vissza Budapestre.

A voksokat tartalmazó urnákat a szavazást követően lezárták és lepecsételték. Ezt követően egy szobában helyezték el őket, melynek ajtaját szintén lepecsételték, és külön őrséggel őriztették. A borítékok felbontására és a szavazatok megszámlálására csak a szavazás teljes befejezése után került sor. December 14-15-én Sopronban és Brennbergbányán, 16-án a nyolc községben – Ágfalván, Balfon, Fertőbozon, Fertőrákoson, Harkán, Kópházán, Nagycenken és Sopronbánfalván – tartották meg a szavazást. Sopronban és a nyolc faluban a 26.900 szavazásra jogosult polgár közül 24.063-an éltek döntési jogukkal, Közülük 15.334-en Magyarországra, 8277-en Ausztriára voksoltak. A nyolc községben a szavazatok aránya 45-55% volt Ausztria javára. Érvénytelenítettek 502 szavazatot.

Ausztria tiltakozott a Nagykövetek Tanácsánál, és megpróbálta megsemmisíttetni a népszavazás végeredményét. December 23-án azonban Párizsban elutasították az osztrák panaszokat, öt nappal később pedig Hainisch osztrák szövetségi elnök aláírta azt a nemzetközi okmányt, mely a békeszerződéseket módosítva, Sopron nélkül is elismerte Nyugat-Magyarország elcsatolását. A győztesek egyúttal felhatalmazták a magyar kormányt a népszavazási terület hivatalos átvételére, melyre 1922. január 1-jén sor is került. A népszavazás emlékére a magyar országgyűlés az 1922. évi XXIX. törvénycikkben megengedte Sopron városának, hogy a „Civitas Fidelissima", azaz „a leghűségesebb város" felírással egészíthesse ki 1622-ben kapott barokk címerét.

Nyugvóponton? Hatások és következmények

1921 decemberében Sopron és környéke lakossága népszavazással váltotta meg magyarságát. Az esemény akkoriban országszerte nagy jelentőséget kapott, egyszersmind hosszú ideig kihatott a város politikai viszonyaira. Az általános lelkesültség legfőbb manifesztuma a „Leghűségesebb Város” cím odaítélése volt. A „Civitas Fidelissima” gondolata, hátterében pedig a nemzethez tartozás kifejezése alfája és omegája lett a két háború közötti évek várospolitikusi megnyilvánulásainak. A népszavazásra való hivatkozás, továbbá annak eredményéhez való aktív és pozitív viszonyulás éppoly elengedhetetlen alapfeltétele volt a politikai szerepvállalásnak, mint országosan a revízió melletti kiállás. A két dolog azonban ugyanazon ideológiai tengely két ellentétes pólusán foglalt helyet. Miközben a trianoni igazságtalansághoz döntően negatív érzelmek társultak, a soproni népszavazás pozitív élménye nagy eséllyel válhatott összetartó erővé, s politikai fegyverként használva konkrét eredményekhez is vezethetett, főleg a városi gazdaságpolitika terén. A soproni városvezetés igyekezett megszerezni a kormány (anyagi) támogatását arra való tekintettel, hogy az első bécsi döntésig a soproni népszavazás volt a magyar revíziós politika egyetlen eredménye. A kormányzat Sopront tudta példaként állítani, amikor a nemzethez való csatlakozás illetve tartozás mellett érvelt. A magyarországi nemzetiségeknek a történelmi államterületből való kiszakadásával szemben, Sopron az idegen ajkú lakosság államhűségét, patriotizmusát szimbolizálta. Ez fontos volt az elszigeteltségre ítélt magyar külpolitika számára, mely a kényszerű beilleszkedési politika közepette, az európai fülekben rosszul csengő revízió helyett a pozitív propagandára helyezhette a hangsúlyt. A húszas évek végétől aktívabbá váló külpolitika azonban már egyre kevésbé igényelte „Sopron” erkölcsi támogatását. A benne rejlő lehetőségek kihasználása érdekében ráadásul – mint mondtuk – anyagilag is áldozni kellett. A kormányzat támogatása pedig igencsak szűknek bizonyult ahhoz képest, hogy a város elveszítette piackörzetének nagy részét, az új határ évszázados kereskedelmi, kommunikációs kapcsolatokat vágott szét. A Várkerület boltjai kongtak az ürességtől. Bizonyos termékekből hiány, másokból többlet keletkezett. A meglazult, illetve elszakított kötelékek újrateremtésében óriási szerepet játszott a csempészet. Nem működött megfelelően a gazdasági érdekképviselet sem. A kereskedelmi és iparkamara működési gondokkal küzdött. A válságból való kilábalás csak a koncepciózus várospolitikának volt köszönhető. Mindeközben a határ túloldalán Burgenland felett is megkongatták a vészharangot.

A – soproni beszögelléssel kettévágott – tartomány egyben tartása komoly cirkuszi mutatvány volt az osztrák kormányzat részéről. A déli és északi részek közötti kommunikáció és közlekedés igen nehézkes volt. A „várostalan” tartomány ráadásul elveszítette „természetes fővárosát”, Sopront, és hosszú-hosszú ideig nem is rendelkezett valódi kulturális és gazdasági centrummal. Sopron elvesztése felett egyes politikai körök még 1945 után sem tértek napirendre, amit csak erősített, hogy közben sűrű szövésű legendává formálódtak a népszavazási csalásról szóló híresztelések. (Noha ezek nem voltak alaptalanok, a végeredményt a visszaélések aligha befolyásolták döntően.) Osztrák politikusok panaszkodtak amiatt, hogy Burgenland jó néhány évvel az átcsatolást követő „beszoktatási periódus” után sem vált Ausztria szerves részévé.

A magyar revízió veszélye miatt sokáig ráadásul a befektetési tőke is elkerülte a térséget. Hosszú időre állandósult a tőkehiány, a szociális válság elől sokan a kivándorlásban kerestek menedéket. A tartomány addig volt képes megmaradni, amíg egy „osztrák káplár”, akit sem ígéret, sem érzelmi kötelék nem fűzött a térséghez, át nem vette a hatalmat Bécsben. Adolf Hitler 1938-ban megszüntette Burgenlandot, felosztva azt Stájerország és Alsó-Ausztria között. A nyugat-magyarországi-burgenlandi kérdés maradványait rövidesen elmosta világháború vérzivatara, az utána következő kétpólusú hatalmi rendszer és hidegháború pedig hosszú időre befagyasztotta a határ térségét.

Dr. Tóth Imre
Helyi Téma

Fotók: Sopron a népszavazás idején 1921-1922; Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; Edutech Kiadó Sopron, 2001

***

Az előző fejezetek:

1921: ,Magyarok maradtunk!' - 1. Az elveszített béke. Elvek és érdekek Párizs környékén

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 2. Egy birodalom vége. Kell-e Európának Ausztria-Magyarország?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 3. Ausztria születése. Mi szükséges az önálló élethez?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 4. Nyugat-Magyarország és a német és szláv egység. Miért kap egyik vesztes a másiktól?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 5. A név kötelez. Új osztrák tartomány, na de hogyan hívják…?

1921: 'Magyarok maradtunk!' - 6. Mit tehet a magyar kormány? A „vissza Sopront” elv feltűnése

1921: Magyarok maradtunk! - 7. Spontán (?) felkelés a határon

1921: Magyarok maradtunk! - 8. Nép-felség. Egy elpuskázott trónszerzés és a soproni népszavazás

1921: Magyarok maradtunk! -9. Nép-felség. Egy elpuskázott trónszerzés és a soproni népszavazás

1921: Magyarok maradtunk! - 10. Háború a plakátokon. A propaganda

1921: Magyarok maradtunk! - 11. A nép szavaz. A nép dönt?

1921: Magyarok maradtunk! - 12. Ki hogyan dönt?